Az üvegházhatású gázok kibocsátásának alakulása az Európai Unióban

Az üvegházhatású gázok, és ezen belül szén-dioxid-kibocsátás alakulásának, a globális trendeknek az elemzésekor megállapítást nyert, az, hogy az 1990 és 2008 közötti időszakban a világ összes CO2-kibocsátása 8167,5 Mt-val növekedett, azaz az 1990. évi 22010,5 Mt értékről 30178,0 Mt értékre változott 19 év alatt. Ugyanebben az időszakban a bővítés előtti Európai Unió (EU-15) tagországai összességében 16,4 Mt kibocsátás-csökkenést tudtak elérni.

Jóllehet ez az érték (-16,4 Mt) elenyésző a világ egészében megvalósult kibocsátás-növekedéshez (+8167,5 Mt) képest, hiszen a globális kibocsátás-növekedés mintegy ötszázszor (!!!) nagyobb volt az EU-15 régió kibocsátás-csökkentésénél, nem megalapozott jelentéktelennek minősíteni ezt az elért eredményt.

A vizsgálati tárgyidőszakban az Európai Unióban igen jelentős változások zajlottak le, többek között a régió igen jelentősen kibővült új államok csatlakozása révén. Az új tagállamok zöme a korábban tervgazdálkodást folytató, volt szocialista országok közül került ki. Közismert, hogy ezekben az országokban a rendszerváltást követően igen jelentős gazdasági visszaesés következett be, így az ipari termelésben is, s ennek, valamint a gazdasági szerkezet átalakulásának eredményeképpen igen jelentősen csökkent ezekben az országokban az üvegházhatású gázok kibocsátása. Ez a körülmény indokolja, hogy ezeket a tagállamokat célszerű külön is vizsgálni a régiós szintű adatok elemzésekor.   

Az 1. táblázat az ún. „régi” EU tagállamokra (EU-15) vonatkozóan összegzi a széndioxid-kibocsátás alakulását. Az EU-15 régió széndioxid-kibocsátása 1990-ben 3364,9 Mt volt. Ez az érték lényegileg nem változott a vizsgált 19 év során, 2008-ban 3348,5 Mt volt a kibocsátás, azaz 16,4 Mt-val kevesebb, mint a tárgyidőszak elején. A 2. táblázat a tárgyidőszakbeli kibocsátás-változás százalékos értékeit adja meg. Az adatokat elemezve megállapítható, hogy az EU-15 régióban Németország, Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország és Spanyolország az öt legnagyobb széndioxid-kibocsátó ország. Németország kibocsátása meghatározó abszolút értékben, hiszen a második legnagyobb kibocsátó ország, Nagy-Britannia széndioxid-kibocsátása gyakorlatilag a fele a németországi értéknek. Franciaország kibocsátása „mindössze” 40 %-a a német kibocsátásnak. Igen érdekes, hogy Olaszország széndioxid-kibocsátása meghaladja Franciaország széndioxid-kibocsátását, jóllehet Olaszországban összességében kisebb a fűtési célú energiafelhasználás. Nyilvánvalóan döntő szerepe van ebben a francia atomerőműveknek, a nukleáris bázisú villamosenergia-termelésnek. A kibocsátás tárgyidőszakbeli alakulását vizsgálva megállapítható, hogy mind abszolút értékben (-204,6 Mt), mind arányaiban (-19,8%) Németország kibocsátás-csökkentése a meghatározó. Németország, Nagy-Britannia (-51,0 Mt) adta az EU-15-beli kibocsátás-csökkentés abszolút döntő részét, ezen túlmenően a kibocsátás abszolút értékben csak Belgiumban, Dániában és Svédországban (valamint Luxemburgban) csökkent (!). Ezen államok abszolút értékbeli kibocsátás-csökkentése azonban szinte elhanyagolható a Németországban és Nagy-Britanniában realizált értékhez képest. Kevéssé ismert talán, hogy mind abszolút értékben (+ 119,9 Mt), mind arányaiban (+52,5%) Spanyolországban növekedett a legnagyobb mértékben a kibocsátás. Igen jelentős még a kibocsátás-növekedés Olaszországban (+42,7 Mt). Ez a növekedés azonban arányaiban „csak” +6,9 %-os növekedésnek felel meg. Kiemelendő még a Görögország, ahol +36,2 %-kal több széndioxidot bocsátottak ki a tárgyidőszak végén, mint az 1990-es bázisévben. Még nagyobb arányú a növekedés Portugáliában, itt ugyanez az arányszám +39,8 %.

1. ábra
Az EU és a világ CO2-kibocsátásának változása 1990–2008 között

2. ábra
Néhány fő régió CO2-kibocsátásának változása 1990–2008 között

A 3. és 4. táblázat az EU-12 régióban, vagyis az újonnan csatlakozott tagállamokra vonatkozóan mutatja a széndioxid-kibocsátás alakulását 1990 és 2008 között. A régióban 1990-ben 1039,3 Mt volt a széndioxid-kibocsátás. Ez az érték a korábbiakban már említett folyamatok következtében 2008-ra 801,1 Mt értékre csökkent. Ez a csökkenés abszolút értékben -238,2 Mt volt, arányaiban pedig -22,9 %-os csökkenésnek felel meg. Világosan kell látni, hogy ez a kibocsátás-csökkenés nem célirányos energiapolitikai intézkedések következménye, hanem nem tervezett, az energiapolitika hatókörén kívül levő folyamtok eredménye. A régióban a legnagyobb mértékű kibocsátás-csökkenés Romániában következett be (-62,5 Mt, -36,3 %). Harminc millió tonna körüli értékkel csökkent a kibocsátás Lengyelországban, Csehországban, Bulgáriában. Igen jelentős – 50 % körüli – volt arányaiban a csökkenés a balti országokban. A tárgyidőszakban ugyanekkor Ciprus megduplázta (!) a CO2-kibocsátását (4,2 Mt → 8,4 Mt). Magyarország 1990-ben, vagyis a tárgyidőszak kezdetén 72,5 Mt szén-dioxidot bocsátott ki. Ez az érték 2008-ra 57,5 Mt értékre csökkent, vagyis 15,0 Mt-val volt kevesebb a tárgyidőszak végén. Arányaiban Magyarországon 20,7 %-kal csökkent a kibocsátás a vizsgált 19 éves időszakban.

3. ábra
A CO2-kibocsátás alakulása az EU-15 régióban az 1990–2008 közötti időszakban

4. ábra
A CO2-kibocsátás változása százalékos értékben az EU-15 régióban az 1990–2008 közötti időszakban

Megállapítható, hogy az Európai Unió által az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkenése terén elért eredmények döntően néhány ország (meghatározó módon mindenekelőtt Németország és Nagy-Britannia) kibocsátás-csökkentésének eredményeképpen adódnak. Az unió tagállamainak jelentős részében mind abszolút értékben, mind arányaiban igen jelentős mértékben növekedett az üvegházhatású gázok kibocsátása.

Forrás: E-Gépész.hu