Dr. Gyulai Iván előadása a biomassza jövőjéről

Vajon fedezhető-e az évi 12 milliárd tonnányi olajra átszámított energiaigényünk akár 10%-ban is a szántóföldeken megtermelt növényekből, az erdők kitermeléséből, szerves hulladékaink hasznosításából?
Magyarország területének 20%-a erdő, amiből fenntarthatógazdálkodással évente összesen 200 PJ (1 PJ = 10 12 KJ) energia hozhatóki (ez az éves energiaigényünk - 1020 PJ - egy-ötödét jelenti). Sok gazda próbálkozott a meglehetősen mély gyökeret eresztő energiafűvel,ami a talaj mély rétegeiből felhozza a szilíciumot. A szilícium azégetés során okoz meglehetősen nagy problémákat, de ezen kérdés technikai orvoslását követően is ott van a következő probléma: az elsőkisebb volumenű kaszálás szárad meg magától annyira, hogy az égethetőlegyen, a második, nagyobb kaszálás már csak takarmányozási célokat szolgálhat. Faapríték, brikett, pellet kérdésköre sem túl biztató. Ezen anyagok igen hatékony tüzelőanyagok, de új kazánt igényelnek ráadásul meglehetősen nagy tárolókapacitással az automatikus adagolás és a nagy térfogatigénynek köszönhetően. További felmerülő probléma, hogy a friss füvet azonnal pellettálni kell, a pellet azonban pár hónap múlva magától szétporlik, azaz amit nyáron-ősszel készítünk, nem húzza ki a tél végéig.

Optimizmusra ad okot a biogáz előállítás, ami jó energiahatékonysága mellett olyan szerves anyagokat használ fel, amely egyébként nem kerülne hasznosításra (pl. emberi trágya, vagy a lerakógáz hasznosítása). A komposztálás hatékonysága a legjobb, mivel szerves kerti és konyhai hulladékaink helyben bomlanak le, és alakulnak át termőföld szerűanyaggá, így minimális ráfordítással nagy energiát takarítunk meg. Ezen megtakarítás abból is adódik, hogy nem kell műtrágyát előállítani és azt szállítani, miközben a komposzt talajjavító szerepe meglehetősen fontos.
Az olajos növényekből készített biodízel hazánkban a magas jövedéki adó miatt nem tud megtelepedni.

A Magyarországon elsősorban kukoricakeményítőre épülőbioetanol-gyártás versenyképessége a brazil cukornád alapúbioetanol-gyártáshoz képest meglehetősen alacsony, mivel ez utóbbi sokkal kedvezőbb energiamérleggel működik, így olcsóbb is. Az agroüzemanyagok felhasználásának mértéke erősen korlátozott, és már szépen látszik, hogy az EU célkitűzései nem megvalósíthatóak (20 %-ban kiváltani az üzemanyagokat agroüzemanyagokkal). A jelenlegi közlekedésiés szállítási igényünk 20%-át fedező agroüzemanyagok megtermeléséhez azösszes termőterület szükséges volna, azaz minden termőterület az emberek helyett az autók etetését szolgálná. És akkor ki is lakjon jól? Ha az agroüzemanyagokat a 3.világból kívánjuk fedezni, akkor pedig az ottani erőforrásokat tesszük tönkre, azaz a problémát elodázva és egyben fokozva élhetünk tovább Csipkerózsika álmunkban.
Sajnos azon területek aránya, ahol meg tudjuk termelni élelmiszerünket,egyre kisebb. 17-szer gyorsabban pusztítjuk a termőtalajt, mint amilyen gyorsan az képes regenerálódni. Ebből a tényből jól látszik, hogy a talaj NEM megújuló erőforrás, azaz csak adott ideig tudjuk a talajt akár még élelmiszertermelésre is hasznosítani. Márpedig ez elengedhetetlen minden élő szervezet számára.

Mi a megoldás?

Talán ki kellene nyitni már a szemünk, és észrevenni: nem használhatunk már ennyi energiát fel tovább. Takarékoskodnunk kell. Az olajkitermelés csúcsán ülve talán már érdemes lenne azon gondolkodnunk,hogy hol tudnánk takarékoskodni az energiával, ténylegesen mennyi energiára van szükségünk ahhoz, hogy a jólét helyett a jóllét legyenéletünk szereplője. És ezt a szükségletet hogyan tudjuk fedezni a lehetőlegjobban szemünk előtt tartva életterünk megóvását.
Jelen gondolatok bővebb kifejtése megtalálható Dr Gyulai Iván.Biomassza-dilemma című kiadványában, mely ingyenesen beszerezhető a Csalán Egyesületnél.

Forrás: Alternatív Energia.hu



cimkék: biomassza