Napelemek mint poláros ökológiai csapdák

Ökológiai fényszennyezés alatt az élővilág élettereinek mesterséges fények miatti minőségromlását értjük. A poláros fényszennyezés egy újszerű, korábban föl nem ismert környezeti ártalom, amely elsősorban a vízhez kötődő rovarokat veszélyezteti.

Az ökológiai fényszennyezés magába foglalja a mesterséges vakító fényeket, a fokozatosan erősödő kivilágítást, s a megvilágítás ideiglenes, váratlan ingadozásait. Az ökológiai fényszennyezésnek különböző forrásai lehetnek: például utcai, biztonsági lámpák vagy járművek fényei; települések fölötti éjjeli égbolt világítása; megvilágított építményekről visszaverődő fények; halászhajók, tengeri kőolaj- és földgázplatformok és mélytengeri búvárhajók fényei.

Napelemtáblák és napkollektorok poláros fényszennyezése

A zöldtechnológiák alkalmazása lecsökkenti a légszennyezés mértékét, az épületek szén-dioxid-kibocsátását, ugyanakkor használatuk során káros, előre nem várt hatások is fölmerülhetnek, mint például a szélturbináknak repülő madarak pusztulása. A napelemtáblák és a napkollektorok fölhasználása a zöldenergia termelésében jelentősen megnövekedett az utóbbi években, köszönhetően a hatékonyságukat jelentősen növelő új fejlesztéseknek, és a háztartások számára is megfizethető áruknak. A napelemtáblák és a napkollektorok a fizikai jellemzőik miatt fontos új forrását jelentik a poláros fényszennyezésnek. 

Kriska György egyetemi adjunktus és Horváth Gábor habilitált egyetemi docens cikke:
Napelemek mint poláros ökológiai csapdák (2,7 MB word)